For English scroll down
Gyermekkoromat egy árvaházba töltötem el 3 éves koromtól teljesen 24 éves
korromig, ahol isten vigyázott rám, és mindvégig velem volt. Az evangéliumról 17 éves koromba hallottam, amely nagyon megérintette a
szívemet. Soha nem értettem igazán azt a szót, hogy reménység , és
szeretet addig a napig, amikor hallottam
Isten gondviseléséről, és
szeretetéről. Ekkor
tapasztaltam meg igazán
elsőkként, azt a különös érzést, amit azelőtt sohasem, és ekkor csillant fel
igazán az a reménység, amit azelőtt sohasem ismertem. Ez pedig azért történt,
mert 1998 nyarán elgondolkodtam,
hogy azok az amrikai misszionárusok akik eljöttek hozzánk az árvaházba
miért tettek meg ilyen hosszú utat, és milyen indítékkal tettétk ezt ?. Soha
nem fogom elfelejteni azt a hetet, amikor együtt játszottunk velük, és
beszélgettünk az élet dolgairól, és azt sem fogom elfelejteni, amikor
mindannyian gyerekek együtt sírva búcsúztattuk őket, elmenésük pillanatában. Ekkor
tapasztaltam meg igazán elsőkként a boldogságot, és a szeretetet. De hála
legyen az Úrnak volt folytatása minden év hálaadásán, és nyarán, hiszen ma már
egy misszionárus barátom elhívást érzett a gyerekotthonok felé való szolgálatra,
és azon igyekezett, hogy minél több misszionárust eljuttason hozzánk Isten szeretetének bemutatása
érdekébe. Ekkor tapasztaltam meg
rajtuk keresztül Isten törődését, és mérhetetlen nagy szeretetét. Ugyanis sokszor úgy feküdtem le minden
este, hogy egy nap el kell hagynom az árvaházat, és neki kell vágnom a nyagy
világnak. És sokszor láttam a
kiköltözött társaim bukását, és reménytelen életét, akikről mai napig
sem tudok semmit. Még ma is visszatekintve ezekre a napokra, és
hetekre, amiket ezekkel a csodás emberekkel töltöttem el szivesen és jóérzéssel
gondolok vissza, mert ezekből a hetekből, amit ők adtak nekünk, nyertem erőt,
és bátorságot a minden napos hétköznapi küzdelmekbe. Hiszen köszépiskolás, és
gyermekotthonos tanulmányaim során
sokszor a félelem, és a depresszió rabságába éltem. Nem volt ekkor még nagyon
gyakori, hogy amerikaiak jöttek volna el gyermekothonokba reménységet, és
szeretetet adni, de Isten kiváltságba részesített az Ő szeretetének köszönhetően, hogy megélhettem ezeket a
csodás és reményt adó napokat. Jézus Krisztus evangéliumáról egyre, és egyre
többett ismertem meg bizonyságtevéseken, és Biblia órákon keresztül a hálaadás,
és a karácsony időszakjaiban, és egyre jobban kezdtem meggyőzöődni Isten
gondviseléséről, és szeretetéről, de 9 évnek kellett eltelnie, hogy
elfogadhassam személyes üdvözítőmnek bünös életemre , hogy bocsánatot, és örök
életet nyerhessek. A gyermekotthon elhagyása után nehéz időszakokon mentem
keresztül, de Isten megtartott engem az Ő hatalmával és erejével, amikor
teljesen kétségbe voltam esve, és teljesen elveszetnek éreztem magma. Soha nem
fogom elfelejteni, amikor a nővérem azt mondta, hogy el kell hagynom két héten
belül a lakását- azzal az indokkal, hogy nem tudtam állást találni, és sohasem
fogom elfelejteni Isten
közbelépést e -napon, amikor rögtön egy perc alatt megoldotta a
problémámat, amely során munkát, és szállást bíztosított 4-5 éves időre. Ekkor
ismertem fel igazán Isten törődését,
és ekkor fogadtam be az életembe kedves pásztorom segítségével, aki ezek
után a szárnyai alá vett, és lelgileg etetett- és tisztába rakott
Isten igéjével. Isten ekkor
megengedte nekem a jólétet, amely nem sok embernek adatik meg, pláne nem egy volt gyermekotthonossal,
hogy egy hotelbe élhessen luxus körülmények között, és ott is dolgozhasson. Nem sok idő elteltével
ismételten előjött a depresszió, a kilátástalanság, és a teljes kétségbeesés
amire utólag most visszagondolva azért történhetett így, mert többre és többre
vágytam. Ebben a magányos időszakba
Isten ekkor sem fordított nekem hátat, hiszen életem során az egyik legrosszabb döntés hozatallal,
(vagyis ilegális munkát válaltam
volna Texasba, amire még a repjegyet is megvettem) Isten közbelépett az utolsó pillanatba a már jól ismert misszionárus barátom
Russell közbeavatkozásával azzal az emberrel, akit a gyermekotthonba megismertem. Ő neki köszönhetően
eljutottam Angliába tanulni egy Biblia iskolába, ahol Isten lelkileg elkezdett
táplálni, és megerősíteni , illetve mindezek után eljutottam egy másik Biblia suliba is Magyarországon, ahol ismeretet
szerezheteki Istenről, amiért nagyon nagyon hálás vagyok, hiszen most utólag
visszatekintve elmondhatom, hogy Isten nélkül ma már valahol elvesztem volna,
és az Ő tervétől nincs jobb, még ha pillanatnyilag úgy is tűnik, hogy
értelmetlen lenne az. Ma is Isten csak annyit vár el tőlem, hogy
bízzak Benne, mert Ő soha nem hagy el, és nem kell többé félnem, mert Ő mindig
velem van. Az Úr hűséges továbbra
is hozzám, mert ma a Goodsposts Alapítvány tagja lehetek, ahol rengeteg
lehetőséget kapok Isten igéjének tovább adására reménységül az embereknk. Ma
jelenleg a Goodspots Baseballós csapat néhány tagját tanítványozom, akik Isten
mellett döntöttek, amely Isten csodálatos munkájáról ad mindanyiunk számára bizonyságot
. A Goodsports alapelve szerint szolgálatom során ara töregszem, hogy
barátkozzak azok felé, akik felé Isten irányít, és osszam meg nekik az örök
élet reménységét, amely során megerősödhetnek a minden napos élet küdelmeibe. Isten számára minden ember értékes,
legyen szó bárkiről, és Ővele lehetséges a kitörés a nehéz körülményekből, mert
ebben találja kihívásának örömét.
Isten áldjon
barátom Zoli
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő
egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen.
|
Zoli with the Baseball Boys |
I
spent my childhood in an orphanage from age 3 until I was 24 and while I was
there God took care of me and was with me always. I first heard the Gospel of Christ when I was 17 years old
and the Good News deeply touched my heart. I never really understood the meaning of the words ‘hope’
and ‘love’ until the day I heard about God’s care and love. That’s when I really experienced that
special feeling I had not felt before and I realized the hope I have which I
never knew before.
This
happened because during the summer of 1998 I began to ponder why those American missionaries, who
visited us at the orphanage, made the long trip and what their reason was for
coming. I will never forget that
week, when we played together with them, talked about life and how all of us
children were crying when we had to say goodbye. This is when I experienced love and happiness for the first
time.
Praise
the Lord they continued coming every year during Thanksgiving and the Summer. This all happened because a missionary
friend of mine felt God calling him to orphanage ministry and he strived to
bring many missionaries to the ophanage to share Christ’s love. That’s when I experienced God’s caring
nature and immeasureable love. I
used to go to bed every night thinking that I had to leave the orphanage and
face real life in the world. I
frequently saw how others failed at their endeavors after leaving the
orphanage, how their lives had no hope and I still don’t know a thing about
them.
Even
today I still have fond memories of the days and weeks we had with those
missionaries because the good memories of the time we spent together gives me
strength and courage to face life’s everyday battles. During my school years I was frequently a slave to fear and
depression. It wasn’t common for
missionaries to visit orphanages back then and share hope and love, but God
gave me the privilege, out of His love, to experience those fun, life-changing
days.
I
began to learn more and more about the Good News of Christ through testimonies
and Bible studies during Thanksgiving and Christmas celebrations. I became more and more convicted that
God loved me and cared for me but it took 9 years for me to accept Christ as my
personal Savior. After leaving the
orphanage I went through a difficult season in life, but God took care of me
through His might and strength even when I felt all was hopeless.
I
will never forget that day when my older sister told me that I had to leave her
apartment within 2 weeks because I couldn’t find a job. I will never forget how God stepped in
that very day and how in less than a minute I had a job and a place to live for
the next 4-5 years. This was when
I really saw how much God cared for me and accepted Christ as my personal
Savior with my pastors help. My
pastor took me under his wings and taught me God’s Word.
After
that I believe God blessed me because I was an orphan who had left the
orphanage and was living and working in a nice hotel. Not too long after I became depressed again, I didn’t know
where my life was going and I was just totally in despair. Thinking back this probably happened
because I was not satisfied with my life.
Even during this lonley time in my life God did not turn His back to
me. I had made the worst decision
of my life. I had purchased a
plane ticket to America where I would have been involved in illegal work. God stepped in shortly before I had to
leave by sending my good missionary friend Russell whom I met at the
orphanage. Thanks to Russell I
ended up at a Bible college in England where I saw God investing in my life
again and strengthening me. After
I left that Bible college I enrolled in another Bible college in Hungary where
I learned more about God and His will.
Looking
back I am very thankful because I know that without God I would be lost
somewhere and I know His plan is the best even if it doesn’t seem like it at first. Today I know that God is only asking me
to trust in Him because He will never leave me and I know I don’t need to be
afraid because He is always with me.
God is faithful to me because I am now a part of GoodSports where I have
many opportunities to further God’s love and give hope to others.
I
am currently discipling a few of the baseball boys involved in GoodSports who
have given their lives to Christ which a testimony of God’s miraculous
work. Under GoodSports’ mission of
sharing our faith through relationships I strive to befriend those God brings
into my life and share with them the hope of eternal life. I believe this hope will encourage them
in the everyday struggles of life.
Every person is precious to God, and He can help anyone break out of
difficult situations because He find joy in these challenges.
“For God so loved the world, that he gave his only Son, that whoever believes in him should not perish but have eternal life.” John 3:16